EGYMI - Logopédia

Ebben a cikkünkben hangsúlyozottabban gondoltunk a szülőkre is.

Mindannyian tudjuk, hogy az óvodáskor milyen fontos gyermekeink beszédfejlődése szempontjából. Ebben az életkorban szembesülünk az első beszédhibákkal is. Ez talán először ijesztő, de megfelelő odafigyeléssel kezelhető a gond, sőt későbbi problémák is megelőzhetővé válhatnak.

A logopédiai munka az ötödik életévüket betöltött gyerekek szűrésével kezdődik. Ez a szűrővizsgálat nem csak a gyerekek beszédállapotát, de a fontosabb részképességek érettségi szintjét is feltérképezi. A kiszűrt beszédhibás gyerekek ezután logopédiai fejlesztésben részesülnek.

Azt szoktuk mondani a szülőknek, hogy a beszédhiba nem tragédia, de nem is tréfadolog. Komolyan kell venni. Később tanulási zavarokat, pl. olvasás-, írás- matematikai tanulási nehézségeket okozhat. Ezért fontos idejében felfigyelni a problémákra, és kezelni azokat.

A beszédhibák hátterében, a legtöbb esetben észlelési problémák, vagy motoros /kiejtési/, kivitelezési nehézségek állnak.

Előfordul - sajnos egyre nagyobb számban -, hogy ép hallás mellett is gyenge a gyerekek hallással kapcsolatos feldolgozási készsége, vagyis beszédészlelési, beszédértési nehézséggel küzdenek. Ez azt jelenti, hogy például a gyerek nem észleli helyesen a hangok sorrendiségét. Ahhoz, hogy helyesen visszamondjunk egy szót, először hangokra bontjuk azt, majd újra sorba rakjuk, és motorosan kivitelezzük a hangsort. Ez egy bonyolult idegrendszeri folyamat. Előfordul, hogy a gyerek nem észleli a különbséget bizonyos hangok között (k-t, d-b-p, s-sz stb.). A fent említett feldolgozási nehézségek később komoly problémát okozhatnak az olvasás-írás, vagy a matematika tanulásakor.

Beszédértési nehézségekről akkor beszélünk, ha a gyerek nem rendelkezik megfelelő szókinccsel, vagy nem tudja értelmezni a helyesírási szerkezeteket, ezért nem mindig érti a hallottakat, ami a szövegértési problémákhoz vezet. A szövegértés fejlettsége a tanulás alapfeltétele.

A beszédészlelési- és értési területek fejlesztéséért a szülő nagyon sokat tehet. Az igazi, élő, egymás felé forduló kommunikáció csodát tesz. Meg kell teremteni a meghitt egymásra figyelő pillanatokat, amikor kommunikációnk nem háttértevékenység közben történik, hanem teljes egymásra figyelésről szól. A mese azon túl, hogy fejleszti a gyerekek képzelőerejét, figyelmét, fejleszti a szókincset, a nyelvtani rendszerben való tájékozódást, az erkölcsi megítélést. Fontos, hogy a mesélésben a gyerek ne mindig csak hallgató legyen, vonjuk be, kérdezzünk vissza. Vitassuk meg az eseményeket, mondja el a véleményét, kérdezzük meg: szerinted mi fog történni? Szerinted helyesen tette, vagy gonoszul viselkedett a szereplő az adott helyzetben? Te mit tennél?

A tv előtt egyedül nevelkedő gyerek helyzete szomorú. Egy meghitt helyzetben, közösen megnézett, jól megválasztott mesefilmet éppúgy megbeszélhetünk együtt, mint egy népmesét. Amíg azonban az elmesélt történet során a gyerek a saját lelke és képzelete képeivel dolgozik, olyanokkal, amiket fel tud dolgozni, addig a tv-ben készen kapott agresszív, vagy félelmetes képekre nincs felkészülve. Ennek nem szabad kitenni egy gyereket.

A beszédhibák másik oka a motoros kivitelezés nehézsége. A mozgásfejlődés menete a nagymozgások érésén át halad a finommozgások felé. Ha egy gyerek mozgáskoordinációja éretlen, akkor a beszédmotorikája és a kézügyessége is gyenge lesz. Ha gyengén tájékozódik a térben, akkor a rajzolás sem lesz könnyű számára, és a nyelv is ügyetlenül mozog majd a szájtérben.

Sok nagyon egyszerű, okos játék van, ami segíti a gyermek beszédészlelésének fejlődését, egyúttal pedig előkészíti az olvasás, írás, matematika tanulás folyamatát:

  • Játszunk sokat a szavakkal! Keressük meg, milyen hanggal kezdődik, vagy végződik a szó!
  • Játsszunk szóláncot, a szó utolsó hangjával kezdődjön a következő szó!
  • Keressünk hangokat! (például van benne s hang?)
  • Bontsuk hangokra szavakat! (c-i-c-a)
  • Mondjunk ki hangra bontva szavakat, a gyerek pedig próbálja kitalálni, hogy mire gondoltunk!
  • Tapsoljunk le szótagolva szavakat!
  • Mondjunk értelmetlen szópárokat, a gyerek pedig mondja meg, hogy egyforma, vagy nem egyforma! (pl. zúgy-zsúgy, pety-pety, mus-mús, stb.)

Az artikulációs és nyelvizmok ügyesítésére sok jó ötletet kitalálhatunk magunk is. Néhány ötlet kedvcsinálónak:

  • Csináljunk kanalat a nyelvünkből, tegyünk bele mazsolát, vagy zizit! Tartsuk meg sokáig!
  • Tegyünk ropit a nyelvünkre és „lifteztessük” fel, le!
  • Kenjünk lekvárt, mézet az alsó és a felső ajkunkra, nyissuk nagyra a szánkat és a nyelvünk hegyével „kóstoljuk” meg fent és lent!
  • Szórjunk zizit a tányérra, szedjük fel egyenként a nyelvünkkel!
  • Szívószállal rakjuk át egyik tányérból a másikba a babszemeket!

Mindezeket fontos információnak, tanácsnak érezzük. A szülőkkel való együttműködéssel az esetleg kialakuló problémákat ki tudjuk küszöbölni. Ez mindenképpen "csapatmunka", és folyamatos megbeszélésekkel, az észrevételek értékelésével nagy segítséget nyújthatunk gyermekeinknek.

 

                                                                                             Szegedi Anna

                                                                                               logopédus