Referencia intézmény

Szülői értekezlet, szakember részvételével

 

2011. február 24-én tartottunk szülői értekezletet intézményünk iskolai tagozatára járó gyermekek szüleinek, hozzátartozóinak.

Az előadást és konzultációt Zolnai Erika pszichológus asszony vezette, akit a "Kézen fogva" alapítványon keresztül hívtunk meg. Részt vettek még a programon iskolánk pedagógusai és gyógypedagógiai asszisztensei is.

A téma a szexualitás, a serdülőkori, és az ezzel kapcsolatos problémák összegyűjtése és a megoldási lehetőségek feltárása volt.

A szülők szép számban képviseltették magukat (50 %-os volt a részvételi arány). Ez jelzi azt, hogy mennyire fontosnak tartják azt, hogy gyermekeik életében, a nevelésükben felkészültek legyenek. Az enyhén illetve középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek életében is elérkezik az idő, amikor szülőnek, pedagógusnak fontos tennivalója lesz ezen a területen. A nemi érés, a barátkozás fiú és lány között, a párkapcsolat az életükben mind – mind nagy odafigyelést és gondoskodást vár el a szülőtől. Bár általánosságok nehezen fogalmazhatók a sérült gyermekekre vonatkozóan, de a probléma - megoldási technikák közül választhat olyat a szülő, amit saját gyermekénél alkalmazhat. Ehhez azonban a gyermekét kell ismernie. Tudni, hogy mennyire bízhat meg gyermekében, de ha nem azt is fel kell ismernie.

A pszichológus asszony kifejtette többek között, hogy a nemi nevelést a gyermek megszületése pillanatában el kell kezdeni. Mindig az adott korban és a gyermek értelmi képessége szerint és a gyermek által megfogalmazott kérdések alapján kell a témában információt nyújtani a gyermeknek.

A szülők egyénenként, saját gyermekeikkel kapcsolatos kérdéseket fogalmazhattak meg, melyet a pszichológus asszony egyénre szabottan és részletesen megválaszolt.

Ezáltal mi pedagógusok is nagyon sok hasznos információhoz jutottunk, amit a mindennapi munkánkban alkalmazhatunk. Segítségére lehet egymásnak szülő és pedagógus, hiszen a közös gondolkodás, az azonos elvek megfogalmazása csak előre vihetik a gyermeknevelés felelősségteljes és nehéz munkáját.

Az elmúlt héten részt vettem Zolnai Erika a Debreceni Orvostudományi Egyetem szaktanárának szexuális nevelés című előadásán. Engedjék meg, mint szülő és mint szakember (egészségnevelő) megosszam Önökkel a bennem felmerült gondolatokat.

Elsőként mint két kislány édesanyja: nagylányom 21 éves egyetemista, egészséges, normális értékrendet követő fiatal felnőtt. Biztos öntudattal, szexuális felvilágosítással felvértezve, túl az első szerelmi és nemi kapcsolaton, jól érti, és érzi a szerelmi és szexuális kapcsolatok mibenlétét. Társat talált, szellemileg, lelkileg, nemileg is. BOLDOG!

A kisebb, 16 éves, enyhe értelmi fogyatékos, autisztikus jellegű, nem pontosan diagnosztizált, de sajátos nevelési igényű gyermekem nemi élete nyiladozóban. Még kezdetlegesen érdeklődik. Átbeszélve testvére nemi életét, egészségügyileg felvilágosítva ismeri a nemi érés, menstruáció anatómiai, és lelki háttereit, fájdalmas mindennapjait. Néha ájulással is szembesülve minden hónapban hallom „anya, már megint megjött!” Örülünk, de jobban, amikor elmúlik. Pattanások, zsíros haj a hormonok látható jelei. Szerelmi élete nincs. Kérdések igen. Ha gyermeke lesz, Ildikó lesz a neve. Ha kiskutyáját öleli, gyermekének tekinti. Inkább anyai ösztönök, mint hormonok, de nagyon fontosak. A fiúk nem nagyon. Szorongó, szemkontaktust nem tartó kislányom így nyilatkozik: „rosszak, hangosak, hozzám érnek, rossz szagúak.”. Mint szakember a nemi identitás kislány korban meg van, a nemi szervek különböznek, nekem milyen van, neki másmilyen. Nevezzük nevén a nemi szerveket, a fiúknak fütyije, a lányoknak puncija van. Fő elv a természetesség. A szakember tanácsa, mondjuk el, hogy mit igen, és mit nem, mit hol lehet, mit hol nem lehet. Adjunk lehetőséget, és szabjunk meg határokat. Engedjünk, és tiltsunk. Értessük meg az ő szintjükön a szexualitás mibenlétét. A mi felelősségünk nagyobb, mint az egészséges gyermekünknél. Őt lazábban engedjük, majd megtanulja saját kárán. Mi is megtanultunk.

A fogyatékkal élőknél hajlamosak vagyunk védelmi hálót képezni, de nekik is joguk van a boldog élethez, ami a szexuális életet is jelenti. Mikor? Hogyan? Kivel? Lehetőség szerint inkább később. Ha tehetjük, akkor toljuk ki az első nemi aktus időpontját. A heves szexuális energiák csillapíthatóak. Tanítsuk az önkielégítésre, segítsük más tevékenység felé (tánc, sport). A lényeg, hogy öröm hormon, endorfin képződjön. Gyakorlati technikám nincs a feladatra. De felmerül bennem, hogy lányom testileg érett, agyilag viszont nem, a nemi életre. Rengeteg a negatív gondolkodású ember. Nehéz az életbe kiengedni a nem kellően felvértezett gyerekeinket. Egyedül, társ nélkül élni nehéz. Megfelelő társat találni azonban nem egyszerű. A kiteljesedett nemi élet csak biztos érzelmi alapokon lesz teljes, és harmonikus.

De hogy juttathatjuk el a fogyatékkal élő gyerekeinket erre a szintre? Nehéz feladat. Beszélni, beszélgetni és szeretni kell. Példát kell mutatnunk, nem titkolóznunk. Látja a jól és rosszul működő kapcsolatokat. Testbeszédeinkből antennáikkal jobban értik és érzik a kapcsolatrendszerünket, mint mi gondoljuk. A gyermek, ha biztonságot érez, akkor kérdez. Mi az ő szintjén pontosan válaszoljunk. Nagyon fontos, ha nem beszélünk róla, akkor nem fogja megtudni.

Normál osztályokban az egészségnevelés órákon ezekkel a kérdésekkel közvetlen és kötetlen hangnemben, néha személyes beszélgetésekben is találkozom fiatalokkal. Higgyék el nekem, fontos a szakember, a szaktudás. De még fontosabbak vagyunk mi, szülők. Véleményem szerint mutassunk követendő, jó példát. Értéket közvetítsünk, és legyünk hitelesek. Talán ez a legfontosabb életünk minden területén. Engedjenek meg még egy személyes gondolatot: mindkét lányom felnőtt életéért aggódom. Lesz-e munkahelyük, szakmailag ki tudnak-e teljesedni, lesz-e elég pénzük, hogy jól éljenek. Megtalálják-e a társukat, aki vigyázza, segíti, és boldoggá teszi őket. Aggaszt, de tudomásul kell venni, hogy mindenkinek meg kell tanulni élni és boldogulni a saját életében a saját korlátozott és esetleg korlátlan lehetőségekkel. Van akinek sikerül önállóan. Van, aki segítségre szorul. Utat mutatunk, a többi….(sors, isten, szerencse, karma) múlik. Annyit tehetünk, mint szülők, hogy a pálya széléről drukkolunk, nekik jobb legyen.

„Egy aggódó édesanya.”