Búcsúzunk
Váratlan baleset miatt kell búcsút vennünk Simonné V.Marcsi kolléganőnktől.
Marcsi 2025. május óta dolgozott az óvodánkban gyógypedagógiai asszisztensként. Már az első héten látszott, hogy elhivatott a munkájában. Nyugalma, szeretete, beleérző képessége mindig segítségére volt a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Hasznos tagja lett közösségünknek. Mindenben lehetett rá számítani! Végtelen alázata példaértékű volt.
Soha nem kereste a problémákat, hitt abban, hogy a megoldásra váró feladatok között kell lenni olyan helyzetnek, mely mindenki számára elfogadható. Segített az ötletelésben és alázattal fogadta a döntéseket.
Bármikor kérdeztem, olyan hálával beszélt arról, hogy itt dolgozhat. Úgy érezte, nálunk otthonra talált. Szerencsésnek mondta magát, hogy megtalált minket, melynek lehetőség szerint hangot is adott. A közösségünk éppúgy hálával tartozik neki, mert olyan példát mutatott nekünk szeretetből, segítségadásból, mely ebben a munkában elengedhetetlen. Nagyon megszerettük, nehezen búcsúzunk!
Emléke szívünkben mindig élni fog!